A 20. század a magyar nemzet számára sok megpróbáltatást hozott. A két küzdelmekkel, szenvedéssel, fájdalommal és halállal teli világháborúk után, 1945-ben a magyar nép bizakodással tekintett a jövőre, óriási lendülettel kezdték a háború utáni romokat eltakarítani, s az országot újjáépíteni. Az ehhez kapott szovjet segítség azonban egy újabb zsarnok uralmat hozott.
            1956 története nemcsak forrongás és harc volt, hanem az elmúlt 100 év egyik legnagyobb boldogsága is. Abban a 10 napban, ami 1956. október 23-án kezdődött a reményt vesztettek is bizakodni kezdtek. Műsorunkban ezt az örömmel átitatott rövid időszakot, az akkori budapesti tüntetők megmozdulását, lelkesedését hangsúlyoztuk.

Azonban az események tragédiája fokozatosan átvette a szerepet, a harcok, sikolyok, kiáltások, fegyverropogás, küzdelem.

A műsor szereplői fantasztikus átéléssel és jelenléttel tettek tanúságot arról, hogy
„De most itt vagyunk, emlékezünk,
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal, '56 ért.
Míg szívünk dobog, '56 él.”

Köszönet kollégáimnak a munkájukért, támogatásukért, ötleteikért, a közös felkészülésért: Perlné Lakatos Ildikó tanárnőnek, Góczán József tanár úrnak és Pichler Gergely tanár úrnak.

A műsorról készült vágott videó az alábbi linken elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=IqgsmuJB6eM


Tornai Katinka